1944 csikorgó tele a belgiumi Bastogne melletti erdőkben éri a kimerült katonákat. A város erődjét szívósan védik a jól felszerelt németek. Az amerikaiak viszont téli felszerelés nélkül kénytelenek harcolni. A fagy, az éhség és a fáradtság kikezdi lassan a harci morált. A két frontvonal iszonyúan közel került egymáshoz, kialakult az állóháború a lövészárkok között. Eugene Roe doktor árokról-árokra rohangál, mindenhova hívják, néha feleslegesen is ugratják a katonák unalmukban, mint egy eltévedt civilt. Az orvos idegei nehezen bírják a nyomást. A Bastogne-i külvárosi segélyállomáson Roe doki megismerkedik Renée-vel, a szép francia nővérrel. Nem tudják evakuálni a sérülteket, Bastogne-t reménytelenül körülkerítették a németek. Nixon és Winters szerint egy előnye van az extrém időjárásnak: a hidegben megfagy még a félelem is. Toye és Wynn fagyási sérülésekkel küzd, de nem akarják elhagyni a frontvonalat. Hughes lába is elfagy, ő viszont készakarva levette bakancsát az orvos gyanúja szerint. A következő hajnal fénye szinte megigéz mindenkit, még kicsit önfeledten játszanak is a hóban, de a német tűzerő visszatántorítja a katonákat a fájdalmas valóságba. Az amerikai bombázók saját vonalaikat is eltalálják válaszként, annyira közel esnek a lövészárkok. A félénk Roe doktor szerelmet vall Renée nővérnek. Másnap eltalálják az elővigyázatlan Gordont a fehér overállal álcázott német portyázó egységek. Roe doki felhúzza vöröskeresztes karszalagját, kirohan fedezékéből és saját testével védelmezi Gordonét, amíg elnémulnak a géppuskák. Elvonszolja a segélyállomásig, amely addigra megtelt súlyos sérültekkel és halottakkal. A németek Karácsony szentestéjén üzenetet küldenek a szövetséges csapatoknak: adják meg magukat! McAucliffe tábornok szívélyes válasza: fenéket! Erre a németek keményen bombázni kezdik Bastogne-t. Tovább fájdítják az amerikaiak szívét jól hallható karácsonyi dalaikkal, közben éjjel is ágyútüzet zúdítanak rájuk. Roe doki órákra megreked egy lövészárokban.