Az elzászi Haguenau szürreális álomra emlékeztet inkább, nem városra. A Moder-folyó szeli ketté és a szétlőtt parti épületek romjai közt kell felépíteni az amerikai állásokat. A túlsó oldalon található a németek vonala. Webster, aki még Hollandiában sebesült meg, visszatér és szomorúan veszi tudomásul a sok régi cimbora hiányát. Mégis hihetetlenül örül mindenkinek, hiszen a Bastogne-i véres tapasztalat ártatlanságuk végét jelentette. Haguenauban erősítésként csatlakozik hozzájuk a frissen végzett West Point akadémiás Jones hadnagy, aki ég a bizonyítási vágytól. Az 1.-es szakasz emberei egykedvűen fogadják, hiszen ő már a tizenötödik hadnagyuk a D-nap óta. Jones zavarba jön a katonák előtt és derültséget kelt: eltéveszti szakaszát és a 2.-esnek jelent. Az Easy Company erősítése kilencven nap alatt kiképzett fiúkból áll, akikben alig ismerik fel néhány hónappal azelőtti, otthoni önmagukat az öreg katonák. Őrjáratokat kell szervezni a folyó túloldalára és lehetőleg foglyokat kell ejteni. Jones önként jelentkezik Wintersnél őrjáratra, aki inkább kicsit megváratja. Csónakkal kelnek át a folyón egy parti ház irányába. Jones elkápráztatja csapatát egy szögesdrót-akadály leleményes leküzdésével. Gránátokat dobnak a házba, Jackson megsérül. Két német foglyot tudnak ejteni, de visszafelé Mercier kénytelen lelőni az egyiket. Testét a folyóparton hagyják. Amerikai ágyútűz fedezete alatt biztonságban visszatérnek a bázisra. A súlyosan sebesült Jackson haláláért könyörög. Senki sem tudja igazán megvigasztalni. Döbbenten hallgatják fájdalmában és félelmében deliráló társukat. Webster és Cobb némán gubbasztanak, még hallják a folyóparton hagyott német halálhörgéseit. Gránátokat dobnak az éjszaka sötétjébe. A háború kegyetlen törvénye felhatalmazza őket legalább az ellenség szenvedésének megszüntetésére. Jonest előléptetik és áthelyezik, míg Winters őrnagyi rangot kap. Sink még egy őrjáratra ad parancsot, a harci helyzetben viszont ez egyenlő lenne az öngyilkossággal.