Az elit alakulat - 1.

Az elit alakulat - 2.

Az elit alakulat - 3.

Az elit alakulat - 4.

Az elit alakulat - 5.

Az elit alakulat - 6.

Az elit alakulat - 7.

Az elit alakulat - 8.

Az elit alakulat - 9.

Az elit alakulat - 10.

Köves átlagos zsidó kamaszfiú átlagos sorssal Budapesten, 1944-ben. Nem sokkal azután, hogy apját munkaszolgálatra viszik, őt is elfogják, majd bevagonírozzák és Auschwitzba, onnan pedig Buchenwaldba szállítják. Köves nem lázad sorsa ellen, nem lepődik meg, nem keres kiutat. Átmeneti barátságokra tesz szert, felnőttek és gyerekek; flegmák és rémültek, alkalmazkodók és vagányok bukkannak fel mellette a tömegből, és sodródnak el mellőle. Ő pedig csak van, és megfigyel; egész addig, míg sok véletlennek és szerencsés vagy szerencsétlen fordulatnak köszönhetően haza nem kerül. Hisz nincs olyan képtelenség, amit ne élhetnénk túl."

A háború a végéhez közeledik. Az elit alakulatot utolsó bevetésük legendás helyre szólítja. A Berchtesgaden festői csúcsaira épült Sasfészek Hitler megerősített főhadiszállásaként szolgált a háború során. Európa számos zsákmányolt műkincsét rejtették el a hegy gyomrában. A szövetségesek között kisebbfajta versengés alakul ki a Sasfészek bevételére: Sink elitcsapata előbb akar odaérni, mint a francia csapatok. Némi leleménnyel ez sikerül is, a helyi szállodát teszik meg főhadiszállásul. Hitler pezsgőkészletének egy részét is megdézsmálják a francia szakértők érkezése előtt. Amikor megérkezik a háború végének híre, az idilli ausztriai Zell am See-be vezénylik tovább az Easy századot. A hadtörténet egyik legdicsőbb alakulata történetének záróképei ezeknek a valódi embereknek a háború utáni életét villantják fel.

Mourmelon, Franciaország, 1945 tele: az elit alakulat sebesült és fáradt öreg katonái némi pihenéshez jutnak parancsnokaik jóvoltából, akik újoncokkal helyettesítik őket. Sink kinevezi Winterst az alakulat parancsnokává és Nixont ajánlja mellé. Eisenhower tábornok szemlét tart a csapatoknál és az egész 101-es ejtőernyős divízió megkapja az úgynevezett Presidential Unit Citation kitüntetést, az első kollektív elismerést az amerikai hadtörténetben. Az alakulatot német okkupációs területre vezénylik. A sebtében elmenekült lakosság házaiban néhány órára otthoni körülmények várják őket. 1945. április 1-én az amerikaiak elérik az Elbát. Háromszázezer német katona adja meg magát az előrenyomulás során. A főerők Németország szívéhez közelednek. Az őrjárat a Landsberg-börtönben koncentrációs táborra bukkan. Az őrök elmenekültek, ezernyi éhező zsidó foglyot hátrahagyva. A katonák rádöbbennek a hírhedt táborok létezésére...

1944 június 6-án hajnaltájt a normandiai partvidék időjárása labilis, pár órára kedvez talán a nagyszabású, többször elhalasztott partraszállási akciónak, az Overlord-hadműveletnek. Eisenhower tábornok vezetésével óriási hadigépezet indul meg a németek ellen. Az újoncok számára eljött a tűzkeresztség ideje, az ugrás az ismeretlenbe. Az óceán partján bebunkerezett német légvédelem megzavarja a tapasztalatlan amerikai pilóták egy részét, akik elvétik a kijelölt pontokat és terhüket túl alacsonyan, vagy túl magasan oldják ki. A nehéznek ígérkező ugrás így még nehezebb. A szeszélyes szelek messze sodorják a deszantosok felszereléseit, ezért Winters hadnagy földet ér, de csupán egy késsel a kezében. Hall közlegény mellett landol és ketten keresik egységeiket az ellenséges tűzzápor közepette. Néhány órával később néhány más alakulatbéli emberre bukkannak és kiderül számukra, hogy milyen szétszórt lett az akció kivitelezése. St. Mere Eglise-ben vannak, hét kilométerre az elit alakulat kijelölt célpontjától. Amint közelednek, egyre többen csatlakoznak hozzájuk. A fiatal Guarnere az első németekre felszólítás és tűzparancs nélkül tüzel, ezzel mindannyiuk életét kockáztatva. Halott bajtársaik fegyvereit begyűjtik útközben.

Az elzászi Haguenau szürreális álomra emlékeztet inkább, nem városra. A Moder-folyó szeli ketté és a szétlőtt parti épületek romjai közt kell felépíteni az amerikai állásokat. A túlsó oldalon található a németek vonala. Webster, aki még Hollandiában sebesült meg, visszatér és szomorúan veszi tudomásul a sok régi cimbora hiányát. Mégis hihetetlenül örül mindenkinek, hiszen a Bastogne-i véres tapasztalat ártatlanságuk végét jelentette. Haguenauban erősítésként csatlakozik hozzájuk a frissen végzett West Point akadémiás Jones hadnagy, aki ég a bizonyítási vágytól. Az 1.-es szakasz emberei egykedvűen fogadják, hiszen ő már a tizenötödik hadnagyuk a D-nap óta. Jones zavarba jön a katonák előtt és derültséget kelt: eltéveszti szakaszát és a 2.-esnek jelent. Az Easy Company erősítése kilencven nap alatt kiképzett fiúkból áll, akikben alig ismerik fel néhány hónappal azelőtti, otthoni önmagukat az öreg katonák. Őrjáratokat kell szervezni a folyó túloldalára és lehetőleg foglyokat kell ejteni. Jones önként jelentkezik Wintersnél őrjáratra, aki inkább kicsit megváratja. Csónakkal kelnek át a folyón egy parti ház irányába. Jones elkápráztatja csapatát egy szögesdrót-akadály leleményes leküzdésével. Gránátokat dobnak a házba, Jackson megsérül. Két német foglyot tudnak ejteni, de visszafelé Mercier kénytelen lelőni az egyiket. Testét a folyóparton hagyják. Amerikai ágyútűz fedezete alatt biztonságban visszatérnek a bázisra. A súlyosan sebesült Jackson haláláért könyörög. Senki sem tudja igazán megvigasztalni. Döbbenten hallgatják fájdalmában és félelmében deliráló társukat. Webster és Cobb némán gubbasztanak, még hallják a folyóparton hagyott német halálhörgéseit. Gránátokat dobnak az éjszaka sötétjébe. A háború kegyetlen törvénye felhatalmazza őket legalább az ellenség szenvedésének megszüntetésére. Jonest előléptetik és áthelyezik, míg Winters őrnagyi rangot kap. Sink még egy őrjáratra ad parancsot, a harci helyzetben viszont ez egyenlő lenne az öngyilkossággal.